SÍK SÁNDOR [1889-1963]
Magyarok Nagyasszonya
Édesanya, boldog anya, Virágszülõ Szûz Mária, Világrászült virágodnak, Ajánlj minket szent Fiadnak.
Ha nem ajánlsz, hova menjünk? Nincs egy izrom épség bennünk. Minden épet, minden szépet Fölfaltak a cudar évek.
Mind a tíz bûnnel komáztunk, Belzebubbal paroláztunk, Ami csepp jó maradt bennünk, Lemarta az idegen bûn.
Csúfra mégis megmaradtunk, Nem nyílt meg a föld alattunk, Kikerültük a koporsót, Itt vagyunk most, legutolsók,
Legutolsók a világnak, Kik a szívünkbe nem látnak, De tenálad, Asszonyunknál, Tudjuk, hogy csak irgalom vár.
Eddig is mint nyitott könyvben, Úgy olvastál a szívünkben. Bûneinket végigsírtad, De ítélni föl nem írtad.
Te látod, hogy szívünk marja A bûnbánat jeges karma, Pislog már a keserûség Hamvából a régi hûség.
Már a régi hit is mozdul, A meleg vér meg-megpozsdul. Ami szégyenünkre válott, Szemünkrõl már hull a hályog.
Látjuk már, hogy mi rossz, mi jó, Tudjuk, mi félteni való. Sereglünk a Krisztus elé, De hogy álljunk szeme elé? Mit mondjunk, ha reá kérdez? Szólj helyettünk, anyánk édes, Annyit mondj csak: rosszak vagyunk, De mégis a tied vagyunk
[ Indietro ]
ANTOLOGIA DEI POETI Copyright © da PORTALE DI MARIOLOGIA - (552 letture) |